Dohány utca 2. II/9.

Sok keresés után ismertelek meg,

de ahogy megláttalak, megszerettelek.

Te vagy nekem az első és egyetlen.

Aki most vagyok, az benned lettem.

Szép helyen vagy; központi, mégis csendes.

A sok lépcsőházlakó mind nagyon rendes.

Bár a négy év alatt nem sikerült egyet sem

megismernem, ez nem zavar egy cseppet sem.

Falaid, ha mesélni tudnának! ...

Itt éltem át a legszebb éjszakákat.

Nem adnálak át senki másnak.

Az összes holnapját itt akarom élni a mának.

Azt is tudom, milyen vagy,

ha odakint hó van és fagy.

S tudom, mekkora enyhülés és öröm

nyáron pihenni hűs falaid között.

Sok magányos éjjelt éltem át benned,

de te mindig szépnek mutattad a reggelt.

Ide évtizedek múlva is eltalálnék,

hisz örökre szívembe vésődött ez a tájék.

Életem része lettél, s én a tied.

Ismerem már minden rezdülésed.

Számomra több vagy már egy lakásnál.

Otthonom vagy, ami mindig hazavár.