AniMano

Ani blogja

2015. feb 11.

Ádám álmai

írta: AniMano
Ádám álmai

prosti.jpg

Kedves Naplóm!

Sok mindenről írtam már neked, főképp az élet apró dolgairól. De most nem csak magamról, hanem a hóbortos ikertestvéremről, Ádámról is szívesen írnék egy kicsit. A felnőtté válásunk történetét szeretném elmesélni neked.

Ádám valahogy mindig más volt, mint én. Nem úgy értem, hogy teljesen különböző, hiszen rengeteg témában mindig is azonos állásponton voltunk. Például mindketten egyetértettünk abban, hogy az anyánk viselkedése megmérgezte a gyermekkorunkat, és tönkretette a felnőttkorunkat. Hogy nem lehetett vele megtalálni a közös hangot, mintha csak elcseréltek volna minket a kórházban, és nem a saját anyánkhoz kerültünk volna vissza. Szerintünk ezt ő is így érzi, és érezte mindig.

Nem volt ...

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 11.

Ébredés

írta: AniMano
Ébredés

homeless.jpg

Kedves Naplóm!

Ez a tél a bolondját járatja velünk. Egyik nap jeges szél süvít, másnap hó esik. Kisüt a nap, majd úgy elborul, mintha csak az ítélet napja közelegne. Nem irigylem most az állatokat, jéggé fagynak ebben a kemény időben. Persze én is szívesebben lennék most a Bahamákon. De sajnos erre valószínűleg sem most, sem pedig az elkövetkezendő évtizedekben nem lesz lehetőségem. Nem azért, hogy panaszkodjam, de becsületesen végigdolgoztam az életem, és mégsem jutottam el soha külföldre nyaralni. Nem úgy, mint mások, akik tisztességtelen eszközök által tömték meg pénztárcájukat. Bár én legalább nem fogok álmatlanul forgolódni éjszakánként. Nem mintha ők ezt tennék…

Ez a tél eszembe juttatja egy réges-régi ...

Tovább Szólj hozzá

2014. feb 25.

A gyémántnál is drágább...

írta: AniMano
A gyémántnál is drágább...

gyémánt.jpg

Kedves Naplóm!

Muszáj megosztanom veled egy barátnőm, Anita történetét. Nem bírom tovább magamban tartani.

Anita gyakran vállalt diákmunkát az egyetem mellett, mert azzal hogy felköltözött Budapestre, a hirtelen jött szabadságon kívül egy nagy adag önállóság és felelősség is a nyakába szakadt. Hiába kémlelte az eget minden este lefekvés előtt, soha nem repült a szájába sült galamb, és nem pottyant az ölébe jelentősebb összeg. Sőt a valamivel reálisabb pénzhez jutási esélyeket latolgatva hiába lottózott minden héten, sosem sikerült beletrafálnia. Még egy nyomorult hármas találat sem jött össze soha. Így hát megragadott minden pénzszerzési lehetőséget, ami adódott. 

Dolgozott kenyérgyárban, ahol fagyasztott ...

Tovább Szólj hozzá

2014. feb 13.

A csalódások tesznek minket azzá, akik vagyunk

írta: AniMano
A csalódások tesznek minket azzá, akik vagyunk

tricikli.JPG

Még emlékszem, mikor csalódtam legelőször az emberekben. Körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor egy nyári délutánon kint játszottam a házunk előtt. Kaptam egy piros, háromkerekű biciklit, és ezzel nyargaltam fel-alá az utcánkban. Nem volt nagy autós forgalom, hiszen egy kb. 1500 fős település legutolsó utcájában nőttem fel. Emberek is alig jártak arrafelé.

A biciklizés után kicsit játszottam még az udvaron, majd mikor megéheztem, bementem a házba enni valamit. Anyukám javasolta, hogy már maradjak is bent, mert kezd esteledni. Megkérdezte, hol hagytam a piros biciklim, én pedig a legnagyobb nyugalommal feleltem neki, hogy az utcán. Megkért, hogy hozzam be mielőbb. Ki is mentem érte, de már csak hűlt helyét találtam.

...

Tovább Szólj hozzá

2013. okt 23.

A felszín alatt

írta: AniMano
A felszín alatt

nagyito.jpg

Fanni kislánykorában jó nevelést kapott. Megtanulta, mik a fontos értékek az életben. Szülei megtanították a minőségi zene felismerésére is, így ő kortársaival ellentétben mindig komolyzenét vagy jazz-t hallgatott. Tudott zongorázni, egy-egy rosszabbul kikalkulált hónapban pedig bárokban való fellépésekből foltozta be a lukakat költségvetésén.

Nyelvész PhD-ként dolgozott az ELTE bölcsészkarán. 2011-ben angol-magyar szakos tanárként végzett itt, de nem kezdett el tanítani, hanem ott maradt az egyetemen. Nem igazán volt olyan férfi, aki megfelelt volna neki. Egy kis jogász ficsúrral, Gyurival hozta össze az élet, akit nem tudott komolyan venni, de alibinek jó volt. Tavasszal Fanni bekerült egy Erasmus programba, kalauzolhatta a ...

Tovább Szólj hozzá

2013. ápr 08.

Ez Budapest!

írta: AniMano
Ez Budapest!

lanchid15.jpg

Fruzsina korán rájött, hogy nekünk, magyaroknak is megvan a magunk nemzeti küzdősportja. A túlélés. Minden reggel, amikor munkába indult, helyért harcolt a buszon, majd a villamoson és a HÉV-en. Ha nem startolt elég jól, megelőzte valaki, vagy már alapvetően tömegbe kellett felszállni, akkor felvehette a harcot a sofőr életveszélyes manővereivel, közben igyekezett nem érintkezni egy fokhagymaszagú emberrel, és egy veszélyes baktérium- vagy vírustörzzsel sem.

Már ez egy lehetetlen küldetés, de ha sikerült késés nélkül megérkeznie, akkor sikeresnek tekintette a reggelt. Budapest egyedülálló város, hiszen sehol nincs ekkora embertömeg a közlekedési eszközökön, ennyi nyomor az aluljáróban, ennyi fizetett közterületi hirdetés és ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása