Kitti

Nehéz az élet. Ezt kevesen vitatják. Kitti pedig könyvet is írhatna róla. Feltéve, ha tudna írni. De ebben a történetben nem ezen van a hangsúly. Kittit ugyanis annak ellenére, hogy helyesen sem beszélni, sem pedig írni nem tud, nagyon sokan szeretik. Ott van például a szomszéd néni, Katika. Katika igazi jólelkű asszony. Munkából hazafelé mindig betér a kisboltba, és ha eszébe jut, hoz egy kis apróságot Kittinek is. Ezért ő minden délután ott ül a lépcsőn és várja Katikát. Néha el is gondolkodik azon, mekkora szerencse, hogy vannak még ilyen kedves emberek a világon.

Kitti szerint a szülei is bizonyára nagyon szerették őt, és önhibájukon kívül alakulhatott ki az a fájdalmas helyzet, hogy ők most a világnak valamelyik másik részén, esetleg egy másik világban vannak már. Ha erre gondol, egy kicsit mindig összefacsarodik a szíve. De hamar elkalandozik lelkének erről a szomorú tájáról, hiszen annyi jó barát veszi körül. Nem is beszélve azokról, akik örökbe fogadták. Tény, hogy nem mindig jut rá elég idejük, sokszor csak szólnak hozzá pár szót, föltesznek pár bugyuta kérdést, amire választ sosem várnak, és már mennek is tovább. Mindenki a maga dolgára.

Szóval így alakult Kitti élete már egy jó ideje, amikor egyszer elkezdett neki udvarolni a környék legmenőbb pasija, Miska. Sok nővel akadt már dolga, ahogy Kitti hallotta a pletykákból. Ő mindig csak messziről figyelte, sosem gondolta, hogy egyszer rá is szemet vet majd. De tavaszra Kitti egészen kipendült - ahogy a faluban mondják -, és ez Miska figyelmét sem kerülte el. Egyre több kéjes pillantást vélt magán felfedezni, amikor kimerészkedett az utcára. Egyszer aztán elébe állt ez a Miska gyerek, és elkezdte neki tenni a szépet. Kitti persze kérette magát, nem igazán akart közelebbi kapcsolatba kerülni ’mindenki szépfiújával’.

De csak teltek a hetek, Miska egyre gyakrabban járt feléjük, már az udvarra is bemerészkedett, délután rendszerint játszottak, este pedig néha együtt is aludtak. Bár sosem történt semmi, a többiek mégis hamar a szájukra vették - mint Miska legújabb szeretőjét. De ő tudta, hogy Miska megváltozott a kedvéért. Érezte, hogy az alfahím külső érzelmes belsőt takar, így később engedett a csábításnak, és hagyta, hogy szorosabbra fűződjön köztük a viszony. Minden olyan volt, amilyennek mindig is elképzelte. Képzeletben látta magát és Miskát, amint együtt nevelgetik majd közös gyermekeiket, és ez az idill néha könnyeket csalt a szemébe. Végre valaki foglalkozott vele.

Ám Kitti egyszercsak azt vette észre, hogy egyre kerekebb a hasa, egyre többet szeretne enni, és hangulatingadozásai vannak. Aztán persze rádöbbent. Teherbe esett Miskától. Félve újságolta el neki a hírt, ő pedig úgy tűnt, hogy örül. Közben megérkezett a nyár. Miska egyre kevesebbszer aludt vele, róla pedig egyre többet pletykáltak. Aztán egyszer, mikor Katikát várta a lépcsőn ülve, megpillantotta Miskát Lilivel enyelegni. Szemmel láthatóan izzott köztük a levegő. Kittinek megszakadt a szíve, és akkor már tudta, hogy egyedül kell majd felnevelnie a gyerekeket. Mert hiába dorombolt ő minden este szíve választottjának, Miska akkor is mindig csak egy megbízhatatlan kandúr maradt.