Az üzenet

Épp az egyik bevásárlóközpontnál lévő aluljárójában válogattam az olcsó, hagyatéki könyvek között, amikor felfigyeltem egy kopott bőrkötéses, egyedi kiadású darabra. Oldalai megsárgultan várták, hogy fellapozzák őket, valószínűleg már több évtizede hiába. Én viszont kaptam az alkalmon, hogy ilyen jutányos áron enyém lehet ez a különlegesség. Miközben hazafelé tartottam, izgatottá tett a tudat, hogy a táskámban ott lapul ez a kincs.

Nem volt már időm belekukkantani, nagyjából mit rejthetnek a könyv oldalai, de hazaérve első dolgom volt felnyitni legújabb szerzeményemet. Meglepődtem, amikor a kötet lapjai közül a földre hullt egy könyvjelzőszerű papírfecni. Kopott tintával a következő rövid gondolatsort írták rá:

„Kedves Olvasó! Kiléted előttem ismeretlen. Nem tudom, ki tartja most a kezében reszketeg kezemmel írt utolsó szavaimat, de most nem is ez a fontos. Nem számít az sem, hány év telt azóta, mióta én ezeket a sorokat papírra vetettem. Csak egy a lényeg: AZ ÜZENET! De ne hidd, hogy életem és gondolataim eszenciáját a megvilágosodás pillanatában csak annyira tartottam érdemesnek, hogy ismeretlenül eléd tárjam. Alább egy rejtvényt találsz, melyet ha megfejtesz, előtted is világossá válik, miért írtam meg ezt a könyvet.”

És valóban ott volt a feladvány, amely elsőre bonyolultnak, sőt megfejthetetlennek tűnt. Nem adta könnyen magát az öreg –gondoltam–, de valahol mindig is szerettem a kihívásokat, így neki álltam a silabizálásnak. Egy egész éjszakán át rágódtam a megfejtésen; vagy legalább azon, hogyan induljak neki a dekódolásnak, de nem jutottam előrébb. Másnap elkezdtem olvasni a könyvet. Mint kiderült, ez volt a titok nyitja.

A számok és betűjelek a könyv fejezeteit, azon belül pedig az oldalakat, bekezdéseket jelölték, és azokban a szavakat. Egyik mondat vezetett a következőhöz, és így tovább, de nem volt egyszerű dolgom még így sem. Talán azért oldotta meg így az egészet, mert azt gondolta, hogy így legalább kíváncsiságból elolvassa majd valaki a könyvét. Persze én amúgy is megtettem volna. De így valóban számomra is még érdekesebbé vált. Magában a könyvben egyébként több különböző sztori is szerepel, valahogy mindegyik másról szól. Talán az öreg hölgy magáról írt sokszor, talán csak néhány ötletet vett az életből, talán az egész puszta kitaláció volt. A végén azonban rájöttem, hogy minden történet összefügg valahol, egy-egy szálon viszi át az olvasót egyik világból a másikba, de valahol mindig van egy közös pont, ami mindent összeköt. Végül kibontakozik és összeáll az egész, minden összefügg mindennel. Mint egy összeesküvés-elmélet.

Eljutottam az utolsó oldalig. Bevallom, egy kicsit fájt a szívem, hogy vége lett. Egy kis kutatás után arra is fényt derítettem, hogy ez a harmadik, utolsó könyve. És hogy körülbelül 80 éves múlhatott a néni, mikor az üzenetet a könyv lapjai közé rejtette. Az első könyve 25 évesen, a második 50, ez pedig 75 évesen jelent meg korlátozott példányszámban. Vajon a többi könyvolvasónak miért nem üzent? Miért csak egy kötetbe rejtette el az élete tanulságát? És miért épp én találtam meg? Miért nem kellett egyik családtagnak sem az öreglány hagyatéka, a saját kezével írt könyve? Ennyire nem olvasott már senki 2066-ban sem?

Mindenesetre akárhova fajult is a világ, akármit is eszünk, akármivel is közlekedünk, bármit is tanítanak nekünk az iskolában; az üzenet, - amelyet végül megfejtettem, és örökre a szívembe véstem- még most, 2111-ben is érvényes:

„Felejtsd el, hogy utas vagy az élet vonatán! Nézz körül! Mindig azt érezted, hogy csak úgy véletlenszerűen felszállsz egy-egy vagonba. És hogy vannak, akik veled utaznak, és vannak, akiktől elbúcsúzol a végállomás előtt, de mindig ülnek melléd új utastársak. Valaki mosolyog rád, valaki megbámul, valaki észre sem vesz mindvégig. Alá vagy rendelve a mozdonyvezető akaratának. Te meg szeretnél állni valahol, de ő nem teszi; te már indulnál, de ő nem, aztán késve érkezel a célba miatta.

Tévedsz. Hunyd be a szemed, egy picit hagyd csukva és nyisd ki újra. Mit látsz? Ne ijedj meg, de valójában te vezeted a szerelvényt! Lehet, hogy a pálya kötött, de vannak elágazások, és neked kell eldöntened, merre tovább. Hogy melyik állomásnál mennyit időzöl, hogy időben érkezel-e és felveszed-e az utasokat, akik futnak utánad; vagy egyszerűen tovább hajtasz. Te döntesz, hogy merre visz az utad!”