2008. 09. 29. - Kerek és kemény
Kerek és kemény
Vajon erről a férfiak hány százalékának jutna eszébe focilabda és hányuknak a női fenék? Egy ismerőskereső oldalon nézelődtem ugyanis, és egy nemrég megismert fiú bemutatkozó szövegében a következőket olvastam. „Tény, hogy egy futballcsapatot a tudat kialakulásától a sírig szeretnek a férfiak, míg egy nőt legfeljebb több évi "szurkolás" után ismer, majd szeret meg egy férfiember, és az sem borítékolható, hogy ez az érzés mindent elvisel, mindent kibír, és ugyanúgy a sírig tart, mint egy klub iránti rajongás.” Ezt a szösszenetet egy sporthírekkel foglalkozó internetes oldalról idézte az ifjú Újpest-drukker.
Mégis hogyan jutottunk idáig? Valóban így lenne? És ha igen, akkor én volnék az egyedüli nő a Földön, aki ezzel a szomorú ténnyel eddig még nem szembesült? Szóval egy kedvenc focicsapat több boldog perccel ajándékozza meg a teremtés koronáját, netán többet képes tenni érte, mint egy harcedzett nő?
Akkor minek főzzek, minek mossak-vasaljak, minek dolgozzak és neveljek gyereket egyidejűleg, minek próbáljam felvenni a versenyt korom múlásával? Minek tegyek egyáltalán bármit is az „uram” kedvére, ha a férfiak egy részének –szerencsére nem tudom megbecsülni a százalékos arányt- ranglistáján előrébb foglal helyet a kedvenc futballcsapat, a biciklije, ne adj isten a hangszer, amin játszik?
Hölgyeim, ne szégyelljük kimondani, hogy ez elkeserítő! Itt az ideje, hogy belássuk, egyesek szerint nem érünk fel egy lila, vörös vagy zöld-fehér szimbólummal. De érdekel is ez minket? Amikor létezik csokoládé, bor, lágy szellő, napsütés, zene kedvünkre, szép tájak, kellemes illatok; és talán akad még olyan férfi is, aki nem rajong jobban a fociért, mint értünk, nincs semmiféle kerékpáralkatrész a párnája alatt, és nem ért semmilyen hangszerhez. Legfeljebb a női lélekhez.
