2008. 08. 17. - A matrica igaza
A matrica igaza
Jobb híján a saját hajam simogatom, miközben a tévét bámulom egy átlagos estén. Reklámblokk. Utálom, ha rám akarnak tukmálni valamit, ezért inkább lehalkítom, és elmerengek. Van ugyanis valami, ami nem hagy nyugodni.
Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, az első, amit meglátok egy matrica - az ágyammal szembeni fiókra ragasztottam. Az idei Hegyalja Fesztivál után találtam a cuccaim között, amikor kipakoltam. Annak a sátornak az emblémája látható rajta, amiben délutánonként pocoltunk a haverjaimmal. A nagy melegben jól esett ide befeküdni, és becsukott szemmel összerakni az előző napi emlékeket. Sakkozni, teát inni, beszélgetni, egy napszemüveg alól fürkésző tekintetet érezni a bőrömön.
Azóta minden reggel eszembe jut ez az emlék. És onnantól már megállíthatatlanul tör elő a többi is. A koncertek, amelyeken sokszor direkt keveredtem el a tömegben, hogy önfeledten tombolhassak egyedül, hogy senki ne szóljon hozzám, és ne kelljen ismerős arcokat látnom. A sátorban alvás, amelynek élménye nemcsak a gerincemen hagyott nyomot.
Vannak dolgok, amiknek nincs miértjük, csak úgy megtörténnek. Baj ez? Szerintem nem. Ha tudnánk, hogy mi miért történik, és hogy minek milyen következménye lesz, mégis kit érdekelne azután? Kell az adrenalin, a rosszalkodás, a határok átlépése. Talán néhány haszontalan szabályt el is kell törölni ahhoz, hogy igazán szabadok lehessünk. Ehhez bátorság kell, persze.
Boldogtalanságunkért ki a hibás? Tényleg mások miatt szenvedünk? Pofonok, melyeket az élettől kaptunk? Másoktól? Vagy inkább magunktól? Életem legfontosabb tanácsát olyan embertől kaptam, akit húsz perce ismertem, és kifejezetten irritált. Talán csak azért, mert ki merte mondani, amit én nem.
Sose légy hülye, hogy az életed olyan szabályokhoz vagy elvekhez alakítsd, amelyek nem tesznek boldoggá! Tedd föl magadnak a kérdést, hogy boldog vagy-e. És ha a válasz nem egyértelmű igen, akkor légy kész változtatni. Ne félj az újtól, a járatlan úttól! Félelem, fájdalom, szenvedés? Bármi boldogabbá tesz, mint önmagad sajnálata.
Lekaparhatnám vagy letakarhatnám azt a matricát, de a helyét sosem tudnám eltüntetni. Ám idővel elkopik a legjobb minőség is. Ezért inkább hagyom, hogy mindennap mosolyra fakasszon, amíg tud.
Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, az első, amit meglátok egy matrica - az ágyammal szembeni fiókra ragasztottam. Az idei Hegyalja Fesztivál után találtam a cuccaim között, amikor kipakoltam. Annak a sátornak az emblémája látható rajta, amiben délutánonként pocoltunk a haverjaimmal. A nagy melegben jól esett ide befeküdni, és becsukott szemmel összerakni az előző napi emlékeket. Sakkozni, teát inni, beszélgetni, egy napszemüveg alól fürkésző tekintetet érezni a bőrömön.
Azóta minden reggel eszembe jut ez az emlék. És onnantól már megállíthatatlanul tör elő a többi is. A koncertek, amelyeken sokszor direkt keveredtem el a tömegben, hogy önfeledten tombolhassak egyedül, hogy senki ne szóljon hozzám, és ne kelljen ismerős arcokat látnom. A sátorban alvás, amelynek élménye nemcsak a gerincemen hagyott nyomot.
Vannak dolgok, amiknek nincs miértjük, csak úgy megtörténnek. Baj ez? Szerintem nem. Ha tudnánk, hogy mi miért történik, és hogy minek milyen következménye lesz, mégis kit érdekelne azután? Kell az adrenalin, a rosszalkodás, a határok átlépése. Talán néhány haszontalan szabályt el is kell törölni ahhoz, hogy igazán szabadok lehessünk. Ehhez bátorság kell, persze.
Boldogtalanságunkért ki a hibás? Tényleg mások miatt szenvedünk? Pofonok, melyeket az élettől kaptunk? Másoktól? Vagy inkább magunktól? Életem legfontosabb tanácsát olyan embertől kaptam, akit húsz perce ismertem, és kifejezetten irritált. Talán csak azért, mert ki merte mondani, amit én nem.
Sose légy hülye, hogy az életed olyan szabályokhoz vagy elvekhez alakítsd, amelyek nem tesznek boldoggá! Tedd föl magadnak a kérdést, hogy boldog vagy-e. És ha a válasz nem egyértelmű igen, akkor légy kész változtatni. Ne félj az újtól, a járatlan úttól! Félelem, fájdalom, szenvedés? Bármi boldogabbá tesz, mint önmagad sajnálata.
Lekaparhatnám vagy letakarhatnám azt a matricát, de a helyét sosem tudnám eltüntetni. Ám idővel elkopik a legjobb minőség is. Ezért inkább hagyom, hogy mindennap mosolyra fakasszon, amíg tud.
