2008. 07. 30. - Rózsaszín szemüveg nélkül
Rózsaszín szemüveg nélkül
Tegnap a sokak által kedvelt ismerőskereső oldalon szörföztem. De most nem szokásos módon: az összetett keresés menüpontban beállítottam a paramétereket, és egyedülálló, húsz-huszonkét éves nyíregyházi férfiakat kerestem. Azt mondják, manapság menő szinglinek lenni, bennem egy idő után mégis feltör a vágy, hogy szeressek valakit, és viszontszeressenek. Felmértem tehát a terepet, jövendőbelire vadászva.
Úgy véltem, az ismerőskeresőben őszintébben vallanak magukról az emberek. Talán eszükbe sem jut, hogy valaki ott kutat ismeretlen, ám rokonszenves arcok után. Sajnos arra kellett rádöbbennem, hogy négyféle férfit tudok elkülöníteni az interneten találtak közül.
Az első csoportba azokat a hímnemű egyedeket sorolnám, akik minden diszkó jellegű rendezvényen ott vannak, természetesen a legmárkásabb ruhákban. Fülcimpájukban köves fülbevaló csillog, hajuk az egy órán át tartó zselézésnek köszönhetően mindig tökéletesen áll, szemöldökük kiszedve, és legalább húszdekányi arany pöffeszkedik a nyakukban rózsaszín ingükre lógva. Miközben ezek a pasik magukat fényképezik - általában egy drága autó előtt állva -, mutatóujjukat a kamerába fúrják, és arckifejezésük ezt tükrözi: Én vagyok a legjobb!
A második csoportba azok a hapsik tartoznak, akik kicsit megkopott mackónadrágjukban egy tájkép vagy egy füves udvar előterében mosolyognak, és tekintetük „bocs, hogy élek”-érzést sugároz. Általában soványabbak vagy kövérebbek az átlagnál, és nincs sármos mosolyuk, és nem dagad az izmuk. Képeik között megtaláljuk anyukájukat, amint nagy műgonddal kisfiuk gallérját igazítják.
A harmadik csapat az elvont, alternatív férfiakból, rasztamanokból, metálarcokból és punkokból verbuválódott. Mindenkit idesorolnék, aki az első típustól eltérően nem pénzével, hanem egyéniségével akarja sokkolni az adatlapjára látogatókat. Bevallom, még ők állnak hozzám a legközelebb. Egy-egy hosszú haj, retro melegítőfelső, tetkó vagy piercing rögtön odavonzza a tekintetem. És annak ellenére, hogy az ember lánya első látásra azt gondolná: ezek a hímek sem hosszú távú kapcsolatra pályáznak, általában már foglaltak.
Végül negyedik típusként megemlíteném azokat a férfiakat, akik külsőre megfelelnek a normális pasi szempontjainak. Az első lelkesedést azonban rendszerint lelombozza az adatlap. Legmagasabb végzettségük az érettségi, ami még oké is lenne, de azt is egy t-vel írják. A bemutatkozásuk sem sokkal meggyőzőbb. Ha mégis az lenne, javaslom sorstársaimnak a gyors lecsapás hadműveletét. Nekem sajnos rá kellett jönnöm, hogy az internetes társkeresés nem az én asztalom. Maradok a hagyományos útnál. Nincs is annál jobb, mint amikor két tekintet összetalálkozik, és az ember szíve úgy dobog, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Úgy véltem, az ismerőskeresőben őszintébben vallanak magukról az emberek. Talán eszükbe sem jut, hogy valaki ott kutat ismeretlen, ám rokonszenves arcok után. Sajnos arra kellett rádöbbennem, hogy négyféle férfit tudok elkülöníteni az interneten találtak közül.
Az első csoportba azokat a hímnemű egyedeket sorolnám, akik minden diszkó jellegű rendezvényen ott vannak, természetesen a legmárkásabb ruhákban. Fülcimpájukban köves fülbevaló csillog, hajuk az egy órán át tartó zselézésnek köszönhetően mindig tökéletesen áll, szemöldökük kiszedve, és legalább húszdekányi arany pöffeszkedik a nyakukban rózsaszín ingükre lógva. Miközben ezek a pasik magukat fényképezik - általában egy drága autó előtt állva -, mutatóujjukat a kamerába fúrják, és arckifejezésük ezt tükrözi: Én vagyok a legjobb!
A második csoportba azok a hapsik tartoznak, akik kicsit megkopott mackónadrágjukban egy tájkép vagy egy füves udvar előterében mosolyognak, és tekintetük „bocs, hogy élek”-érzést sugároz. Általában soványabbak vagy kövérebbek az átlagnál, és nincs sármos mosolyuk, és nem dagad az izmuk. Képeik között megtaláljuk anyukájukat, amint nagy műgonddal kisfiuk gallérját igazítják.
A harmadik csapat az elvont, alternatív férfiakból, rasztamanokból, metálarcokból és punkokból verbuválódott. Mindenkit idesorolnék, aki az első típustól eltérően nem pénzével, hanem egyéniségével akarja sokkolni az adatlapjára látogatókat. Bevallom, még ők állnak hozzám a legközelebb. Egy-egy hosszú haj, retro melegítőfelső, tetkó vagy piercing rögtön odavonzza a tekintetem. És annak ellenére, hogy az ember lánya első látásra azt gondolná: ezek a hímek sem hosszú távú kapcsolatra pályáznak, általában már foglaltak.
Végül negyedik típusként megemlíteném azokat a férfiakat, akik külsőre megfelelnek a normális pasi szempontjainak. Az első lelkesedést azonban rendszerint lelombozza az adatlap. Legmagasabb végzettségük az érettségi, ami még oké is lenne, de azt is egy t-vel írják. A bemutatkozásuk sem sokkal meggyőzőbb. Ha mégis az lenne, javaslom sorstársaimnak a gyors lecsapás hadműveletét. Nekem sajnos rá kellett jönnöm, hogy az internetes társkeresés nem az én asztalom. Maradok a hagyományos útnál. Nincs is annál jobb, mint amikor két tekintet összetalálkozik, és az ember szíve úgy dobog, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
