Éhes lelkek?

Nem az a szomorú a mai világban, hogy vannak éhes lelkek, hanem az, hogy milyen kevesen vannak. Legtöbb esetben ugyanis nem a pénz hiányán múlik az, hogy a mai kor embere a televízió helyett valamely más, több kulturális tartalmat közvetítő szórakozást válasszon.

Időhiány. "Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel." (George Clooney). Minden nap eltöltünk minimum egy órát azzal, hogy magunkkal foglalkozunk. További hosszú órákat beszélgetéssel a semmiről, pasikról, csajokról, a suliról, saját magunkról és persze, hogy mi történt az aktuális Mónika showban.

Lustaság. „A szüleim azt mondogatták nekem: "Edd meg a vacsorádat! Kínában és Indiában az éhezők sóvárognának utána." Én azt mondom a lányaimnak: "Írjátok meg a leckéteket! Kínában és Indiában az emberek sóvárognak az állásotok után."” (Thomas L. Friedman). Mennyire lenne megterhelő egy hónapban egyszer elmenni színházba vagy egy komolyzenei koncertre? Vagy a könyvtárba internetezés helyett könyvért ellátogatni. Csak ugyanannyira, mint egy drága butikba vagy focimeccsre.

A pénz hiánya? „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.” (Gárdonyi Géza). Amikor a nagymamám fiatal volt, nem volt pénze. Ezért iskola után elvállalta, hogy elkészíti mások házi feladatát, segít a gyengébb képességű osztálytársainak. Pénzért. Eladta az ebédjegyét. És a pénzét nem drogra vagy ruhákra költötte. Könyveket vett. Ő a legműveltebb személy, akit ismerek. Felnézek rá. Mert volt ideje, pénze, igénye a kultúrára.

Nincs rá igény. "A bizonytalanság egyetlen igazi ellenszere a tudás." (Hugh Jackmann). Ne keressünk kifogásokat. Felesleges. Legbelül mindenki tudja mit választ és miért. Talán az idegen nyelvek erőltetése helyett fontosabb lenne először magyarul megtanulni a beszédet és írást. Nem a Windows helyesírásellenőrző programjára támaszkodni. Ha már értelmiséginek nevezzük magunkat, legyen is rá okunk.