2009. 02. 07. - Olyan mint...
Olyan, mint…
Mi mindenhez hasonlították már előttem az életet! Táncparketthez, amelyen jönnek-mennek a partnerek, de közben tudod, kik azok, akik várnak rád a rendezvény végéig. Érezni lehet, kivel nem jön ki a lépés, és jól tudod, végül ki visz majd haza. Utazáshoz, ahol az utasok cserélődnek melletted, de az állomáson mégis mindig vár valaki, és segíti cipelni a csomagjaid, akármilyen nehezek is. De csak akkor tudod, hol kell leszállnod, ha kinézel az ablakon - kint sötét van, bent pedig világos -, és megtanulsz keresztülnézni a saját tükörképeden. Persze vannak, akik csak magukat látják, és továbbutaznak, majd később döbbennek rá, hogy elhagyták az állomást, és vele együtt azt, akire számíthattak volna.
Nem tudom, hogy hányan próbálták kifejezni ezt a csodát. Mindenesetre én olyannak látom, mint a zenét. Tartogat unalmas pillanatokat is, főleg az elején, amit legszívesebben átugranál. Tartogat hamis hangokat, de van benne szenvedély, ami magával ragad. Néha egészen gyorsnak hat, néha pedig vontatottnak rémlik a tempó. Nem akarod, hogy véget érjen, képes volnál elviselni örökké. Persze, ha már sokadszor hallod ugyanazt a refrént, egyhangúnak tűnhet. Néha elgondolkodtat, néha felpezsdíti a véred. Csak át kell érezni a ritmusát, és belátni, hogy a legjobbat is meg lehet unni. Kell a változatosság.
Lehet romantikus, vagy fájdalmasan szívbemarkoló, de minden hangnak helye van. Néha elakad a lemez, és előfordul, hogy idegennek érzed, mintha csak kölcsön kaptad volna, vagy először hallanád. Mégis a tiéd, és ha érzed, hogy lefagyott az egész rendszer, mindig ott a kezedben az irányítás. Kiránthatod a konnektorból a dugót, vagy lehetsz türelmes, és reménykedhetsz, hogy helyreállnak a dolgok. Ha elmélyednél az érzelmekben, csak ki kell nyitni hozzá a szíved. Ha elzárkóznál, egyszerűen csendre vágysz, megkaphatod azt is. De idővel már hiányozni fog a zsivaj. Az élet, ami nem hasonlítható semmihez.
Nem tudom, hogy hányan próbálták kifejezni ezt a csodát. Mindenesetre én olyannak látom, mint a zenét. Tartogat unalmas pillanatokat is, főleg az elején, amit legszívesebben átugranál. Tartogat hamis hangokat, de van benne szenvedély, ami magával ragad. Néha egészen gyorsnak hat, néha pedig vontatottnak rémlik a tempó. Nem akarod, hogy véget érjen, képes volnál elviselni örökké. Persze, ha már sokadszor hallod ugyanazt a refrént, egyhangúnak tűnhet. Néha elgondolkodtat, néha felpezsdíti a véred. Csak át kell érezni a ritmusát, és belátni, hogy a legjobbat is meg lehet unni. Kell a változatosság.
Lehet romantikus, vagy fájdalmasan szívbemarkoló, de minden hangnak helye van. Néha elakad a lemez, és előfordul, hogy idegennek érzed, mintha csak kölcsön kaptad volna, vagy először hallanád. Mégis a tiéd, és ha érzed, hogy lefagyott az egész rendszer, mindig ott a kezedben az irányítás. Kiránthatod a konnektorból a dugót, vagy lehetsz türelmes, és reménykedhetsz, hogy helyreállnak a dolgok. Ha elmélyednél az érzelmekben, csak ki kell nyitni hozzá a szíved. Ha elzárkóznál, egyszerűen csendre vágysz, megkaphatod azt is. De idővel már hiányozni fog a zsivaj. Az élet, ami nem hasonlítható semmihez.
