2008. 05. 03. - Színezd újra!
Színezd újra!
A FŐHE, vagyis a főiskolai rendezvénysorozat második napja Nyíregyházán. 21 óra 45 perc: kezdetét veszi a Magna Cum Laude koncertje. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. De azt nem gondoltam, hogy ilyen nagy hatást gyakorol majd rám. A nővérem szerint egyszerűen csak nyálasnak, semmitmondónak és csapból folyónak titulált zenekar az utóbbi időben a szívemhez nőtt. Szövegei hol vidámságot, hol édes-bús merengést váltanak ki belőlem, de zenéjük hallatán mindig megváltozik bennem valami.
„Csak te légy most karomban”
Szerdán is így történt. Ott álltam a tömegben, az emberek arcán várakozással telt mosoly, az én szívemben pedig üresség honolt. Vártam valamit ettől a naptól, nem tudnám, és akkor sem tudtam volna megfogalmazni, hogy mit. De határozottan éreztem, hogy valami történni fog ma velem. Valami, amitől sokáig tartottam, amit kiiktattam így is épp elég bonyolult életemből, aminek még csak a gondolatát is elhessegettem.
„Kincsem, aludj el nyugodtan”
Egy kis ideggombóccal a torkomban köszöntöttem a fellépőket, akik azonban az én arcomra is hamar mosolyt csaltak. Együtt hullámzott velem a tömeg, kezek a magasban, minden ajak azonos ritmusra mozgott. Azokat a szavakat énekelték, amelyek az én szívemből jöttek. Hihetetlen volt megélni a saját érzelmeimet úgy, hogy körülöttem mindenki más is átéli. Nem tudom, nekik mennyire volt aktuális a dalok mondanivalója, de nekem rengeteg elfeledett érzést, vágyat, pillanatot, illatot idézett fel, ami másfél hónapja még életem szerves része volt, mára pedig emlékké halványult.
„Nincsen felhő most felettünk”
Egy koncert erejéig újra mertem érezni mindazt, amit nagy erőfeszítések árán sikerült elfojtanom. És amikor a záróakkordok felcsendültek, már tudtam, hogy ez az élmény, amit kaptam, többet jelent nekem, mint egy jó hangulatban eltelt koncert. A mámoros tömeg magával sodort a kordontól messze, a nyitott tér felé. Ahol egy új, mégis ismerős vágy kerített hatalmába. És dúdoltam magamban: "Veled lenni újra, megpróbálni újra"
„Mint gyermekek, egymásba úgy szerettünk”
