Csak ennyi   Egy teljesen átlagos napnak indult. Kivéve, hogy főhősünk most egészen reggel 9-ig alhatott. Fekete bőrkabátját mégis csak a busz után rohanás közben kapta fel, de ezt már teljesen megszokta ő és a buszsofőr is. Azt is mondhatta volna, hogy rosszul kezdődött a…

 Körforgás   Ki kellett lépnem. Már kihűlt a víz. Éreztem, amint a hideg körbejárja a testem. Már nem is tudom, mi fagyott meg hamarabb, a testem vagy a lelkem. Hallani véltem, ahogy a szívem dobogása lelassul, és az agyam küldi a vészjeleket. Mozdulj, lépj ki a kádból! Nem…

 Félúton Hol vannak már azok a majdnem felhőtlen főiskolai évek? Ahogy telnek a hónapok, szervezetünk kezd elszokni az alkohol mámorától, ami a középiskolás és főiskolás években heti rendszerességgel boldogított bennünket. Most munkából hazaérve sorozatokat nézünk…

  Kedves Naplóm!   Túl sok kérdés merül fel. Mondhatni: semmi másom nincs most, csak kérdéseim. Pedig már nem három éves és nem is tinédzser vagyok. Ha lennének emlékeim, biztosra mondanám, hogy egyik legnagyobb félelmem az emlékezőképességem elvesztése lehetett. De így…

Vadászösztön   Reggel hét óra van. Végre elérkezett a pillanat, amire egész éjjel vártam. Győzedelmeskedtem a szúnyog felett. Hm. Az őskorban oly jelentős vadászösztönünkből mára már csak ennyire futja? Szúrós áldozatomat cirka öt órája cserkésztem. Óránként…

Egy csipetnyi Magyarország Egy hűvös angliai reggelen összeszorult gyomorral, ám egyik legszebb ruhámban közeledtem új munkahelyem felé. Hiszen egy szobalánynak ki kell néznie valahogy - gondoltam én, amíg oda nem értem. Mert a helyzet, amivel szembesültem,amivel ott szembesültem,…

Falling girl   I’m all right. Tudtam meg tegnap egy néger fiatalembertől, miközben az utcán sétáltam. Felkaptam a fejem, hiszen nemsokkal előtte áztatott el az a tipikus angol eső. Majd pacsira emelte a kezét, és ahogy elhaladtunk egymás mellett, én adtam neki egy ötöst. Aztán…